Sokszor halljuk a szót: manifesztáció. Egy varázslatosnak tűnő folyamat, amiről könyvek, idézetek és videók szólnak, mégis sokan félreértik. Sokan gondolják, hogy a manifesztálás nem más, mint kívánságlista az univerzum felé – „ezt kérem, azt szeretném” –, pedig ennél sokkal mélyebb. A manifesztáció valójában nem más, mint egy őszinte, nyílt beszélgetés az univerzummal. Egy energetikai párbeszéd közted és valami nálad nagyobb között.
De hogyan is történik mindez? A gondolataink energiát hordoznak – minden egyes érzésünk, szándékunk, kimondott vagy kimondatlan vágyunk rezgést kelt. Amire figyelmet adunk, az növekedni kezd. Ahol a fókuszunk van, oda áramlik az energiánk. Ha tehát újra és újra ugyanarra a célra, érzésre, élethelyzetre irányítjuk a gondolatainkat, elkezdjük azt a valóságunkba hívni. Ezért is mondják, hogy a manifesztáció a tudatos teremtés művészete.
De van egy fontos titka: mindez csak akkor működik, ha teljes szívünkből hiszünk benne. Ha a szándék mögött kétség, bizonytalanság vagy félelem bújik meg, az univerzum azt is meghallja. A manifesztáció nem a felszínes „akarom”, hanem a mélyről jövő „tudom, hogy megérdemlem” energiájából születik. Amíg nem hiszünk őszintén abban, hogy amit kérünk, valóban a miénk lehet, addig a vágyaink is csak a lehetőségek szintjén lebegnek. A manifesztálás tehát nemcsak a vágyainkról szól, hanem az önmagunkba vetett hitről is.
Ha szeretnél elmélyülni ebben a témában, érdemes kézbe venni néhány könyvet, amelyek valóban inspirálnak:
- Rhonda Byrne – A Titok (The Secret) – a manifesztáció alapkönyve, ami megmutatja, hogyan formálják gondolataink a valóságunkat.
- Dr. Joe Dispenza – Válj természetfelettivé (Becoming Supernatural) – tudományos megközelítés a gondolatok és az energia kapcsolatáról.
- Eckhart Tolle – A most hatalma – a jelenlét fontosságáról, ami a manifesztáció egyik alapja.
A manifesztáció nálam szorosan összefonódik a jóga és a meditáció gyakorlásával. Amikor jógázunk, nemcsak a testünkkel dolgozunk – megteremtjük a csendet, ahol meghallhatjuk a saját belső hangunkat. Ez a csend az a tér, ahol a manifesztáció elkezdődik. A meditáció során, amikor elengedem a gondolatokat és csak a légzésemre figyelek, gyakran „beszélgetek” az univerzummal. Ilyenkor nem kérek konkrét dolgokat, inkább érzéseket hívok be: nyugalmat, bőséget, szeretetet, bizalmat. És az élet mindig visszatükrözi ezeket az energiákat.
A jógagyakorlás közben is tudatosan használom ezt a szemléletet. Amikor egy-egy ászanában benne maradok, megfigyelem, milyen érzések születnek bennem – erő, türelem, kitartás. Ezeket az érzéseket nemcsak a testemben, hanem a tudatomban is manifesztálom. A gyakorlás így válik egyfajta mozgó meditációvá, ahol a testem, az elmém és az energiám is összhangban dolgozik.
A stúdióban tartott óráimon is gyakran megjelenik ez a szemlélet. Nem csupán fizikai mozgásról van szó – minden gyakorlás egy lehetőség arra, hogy kapcsolódjunk önmagunkhoz és az univerzum finom energiáihoz. Hiszem, hogy a jóga nemcsak a testet formálja, hanem a gondolatainkat is megtisztítja, és segít abban, hogy tisztábban, hitelesebben kommunikáljunk azzal az erővel, ami körülvesz bennünket.
A manifesztáció nem csoda, hanem párbeszéd. Egy őszinte, szeretetteljes beszélgetés az univerzummal arról, amit igazán szeretnél megélni. És amikor ezt tisztán, hitből és nyitottságból teszed, az élet válaszol – mindig, a maga idejében, a maga módján.